Dunántúli Atlétikai Club

Hivatalos honlap

headerphoto
105 ÉV


Klubunk 2017-ben ünnepli 105. születésnapját. Ahhoz, hogy megérthessük egy csapat, klub vagy közösség összetartó erejének titkát, mindenképpen ismernünk kell annak múltját is. Ebben a menüpontban több részben próbáljuk bemutatni a DAC már több mint egy évszázadra visszanyúló történetét, mely igazán patinás klubbá varázsolta a kék-fehér közösséget. A történeti leírás gerincét a Papp Győző, Pálkövi Gyula és Szabadi János által írt "Hetvenöt év kék-fehérben... A MÁVDAC története 1912-1987" című könyv alkotja. Külön köszönet Papp Győzőnek, aki engedélyezte a mű tartalmának felhasználását a célból, hogy szimpatizánsainknak és szurkolóinknak egy bővebb ismertetőt adhassunk klubunk történetéről. Az utolsó 25 évről szóló részeket személyes visszaemlékezések, újságcikkek, sportstatisztikák alapján állítottuk össze. A menü tartalma több részben kerül feltöltésre, így érdemes mindig visszalátogatni a honlapra.

 
1. rész: A kezdetek, a klub alapítása

Győr város századfordulón készült térképén már szerepel a város III. kerületének, Nádorvárosnak jövőbeni képe. A tervezett utcahálózat mellett megtalálható a már akkor létezett városrész, ebben a legsűrűbben lakott terület az Újlak utca, Domb utca, Rét utca, Pásztor utca környéke.

E terület német elnevezése Neustick (új település) volt. Mellette terült el a Práter, a nádorvárosi gyerekek játszóterülete. Ezen belül volt az un. Betka-rét, amelyre szívesen emlékeznek a hajtad itt játszadozó nádorvárosiak. A Rába folyó, a Domb utca "Kiskaszárnya" (Vágóhídi fióklaktanya) és a vasúti töltések által határolt határolt terület ideális hely volt az e környéken lakó gyerekek iskola utáni mozgására, játékaira. Volt itt nádas, mocsaras terület is, de a találkozóhely a tisztás, a Betka-rét volt.

Az akkor szokásos labdajátékok - méta, nemzeti róta, körberóta, stukkó mellett megjelent a rongylabda, mint az új játék eszköze, s mert már futballoztak is a nádorvárosi gyerkekek. 1904-ben volt ez, amikor a város középiskoláiban tanáraik tiltakozása ellenére rúgták a diákok a labdát. A Tanítóképző, a Főreál iskola és a Főkereskedelmi csapatai nagy futballcsatákat vívtak. A Győri Torna és Evezősegylet (GYTE) 1903-ban futballcsapatot alakított, egy évre rá megalakult a Wagongyári Egyetértés Dal- és Társaskör alosztályaként az Egyetértés Torna Osztály (ETO), mely kezdetben futballcsapatot működtetett.

A nádorvárosi gyerekekre nagy hatást tett az ETO első nyílvános mérkőzése, melyre 1904 júniusában került sor a Tanítóképző csapatával a Kórház-réti pályán. A Kórház-rét közel volt a Kálvária úti elemi iskolához, a Békavári árok és Zrínyi úti határolta több futballpálya nagyságú rétség a közeli "Közkórház"-ról kapta a nevét. Az első világháború alatt még repülők le- felszállására alkalmas terület volt. Az első idők nagy futballcsatái itt zajlottak le a kijelölt nagyságú, leszúrt kapufákkal - a felső lécet pótló piros szalagos zsineggel - ellátott "futballtéren". A Kórház-rét hatása egyre inkább érződött a Betkán a Kálvária utcai elemi iskolás, majd onnét kikerült fiúk körében.

A kortársak visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy az elemi iskola bajnokságáért több éven át két csapat vetélkedett, a maguk adta elnevezés szerint a Vanília és Kakaó. E csapatokba bekerülni nem volt kis dolog, pedig itt még rongylabdával foly a küzdelem. A Betka-réten játszó gyerekek 1908-ban tudtak bőrlabdát beszerezni összeadott fillérjeikből. Ez még 4-es nagyságú, de az öröm így is leírhatatlan volt a fiúk között, akik már többségében iparos tanoncok, szakiskolások, polgári iskolások voltak.

A kezdeti időszak történetét egy kortárs, Bauer János 1942-ben készített feljegyzéseiből is ismerjük. Az ő visszaemlékezésében az alábbiak szerint találjuk a bőrlabda beszerzésének történetét:
"1908-ban egy nyári napon, amikor leszállt az est, és a békák ezrei megkezdték éjjeli koncertjüket, a sarkon pedig meggyújtották az utcavégi petróleumlámpát - amely akkor három utca közvilágítását szolgálta - ott kint, a nádastól körülvett Betka-réten, a töltés oldalában tanácskozás kezdődött a Kakaó és a Vanília futballcsapatai között. Arról tanácskoztak, hogyan lehetne egyesült erővel a csapat sportteljesítményét egy igazi bérlabda beszerzéséve emelni... Tekintettel a beállott teljes sötétségre, a mezítlábasok a réten keresztül, a cipősök a vasúti sínek mellett a Közép utca végén álló lámpa alatt gyülekeztek, ahol Komjáti Pista zsebkendőjébe (az ő zsebkendője volt a legnagyobb) lerakták a 10 és 20 filléres hozzájárulásokat. A labda ára összegyűlt, vasárnapra meg is volt, a labda végiggurult a Betkán, hogy később két csapatot alkotó fiúkat egy emberként fogja össze a sportban és a baráti szeretetben. Labdaőrző teljes felelősséggel Kövecses László lett, pumpa kezelő Pázler Vendel (a pumpát saját zsebpénzből szerezte be), fűzőtű kölcsönző Komjáti István (ugyancsak saját tulajdonát képező fűzőtűvel), gazdasági főnök, fődrukker, tanácsadó, fegyelmi bíró és mecénás Schlitter Pál."

Az idő múlásával a futballozó fiúk igényei is nőttek. Külsőben is szerettek volna hasonlítani a város akkori futballcsapataihoz (az ETO-hoz, a Belvárosi TC-hez, a Bőrdíszművesek TC-hez, a Győri Vasutas SC-hez a Győri FTC-hez, a Jóbarátok SE-hez). Közadakozásból dresszekhez, cipőkhöz jutottak az akkor még ifjúsági futballisták. Futballkapuk kerültek a Betka gyepére, hálót tanult meg kötni a csapat, hogy háló is kerülhessen a kapukra. Nagy volt a lelkesedés, hasonló körülmények között szerveződő ifjúsági, esetenként alkalmi csapatok voltak az ellenfelek. A feljegyzések szerint az alakulás időszakában az alábbi fiatalok alkották a BETKÁSOK táborát: Bauer János, Schlitter Pál, Szabó Lajos, Reider Márton, Perger Jenő, Grundmann Sándor, Farkas István, Bősze Endre, Komjáti István, Pázler Vendel, Aradi Gyula, Kóvalter Gyula, Kemény Ferenc, Kemény Jenő, Kövecses László, Kówalter Imre, Pál Gyula, Ujvári Károly, Hörmann Nándor, Szente Gyula, Kernya István, Kolonics, Gancz Antal.

Az 1908-11 közötti időszakban teremtődnek meg a feltételek, hogy egyesület lehessen az összekovácsolódott közösség. Bauer János visszaemlékezéseiből tudjuk: "A nadrágokat Pál Mariska kisasszony díjtalanul varja... Fodor bácsi a Rét utcai korcsmáros külön szobáját körhelyiség céljaira díjtalanul engedi át... Schlitter Pali mamája ingyen mossa a dresszeket... Gancz Antal a fődrukker és lóti-futi - a csapat legfiatalabb tagja - tartja a tagok között az összeköttetést. Az üzeneteket viszi és mérkőzéseken ő a labdafogó."

A futballcsapat indulása nehéz, gazdasági válsággal terhelt évekre esett, amikor az életkörülmények nehezebbé váltak. A munkalehetőség egyre szűkült, az állásban lévők napi 10-12 órát dolgoztak. Nádorvárost 8000 lakos lakta, Győrött 44000 ember élt 1910-ben. A városrész népessége vegyes volt. Kisiparosok, kishivatalnokok mellett munkások, a vasút közelsége miatt vasutasok éltek itt. Jobb módúak is lakták a városrészt: a külső peremrészen gazdálkodók, majorosok. Az itt élő fiatalok is érdeklődtek a futball után, akár a Belváros vagy Ferenc- és Ferdinándváros fiataljai, akik szintén futballcsapat alakításán fáradoztak. A Betka-réti csapattal egy időben Nádorvárosban egy másik ifjúsági futballcsapat is szerveződött, a Kálvária utca környékének fiatalságából. Ezen a részen gazdagabb családok laktak, így lényegesen jobb anyagi körülmények között alakult Nádorváros másik ifjúsági csapata. Játékterük a közeli Kórház-rét volt, felszerelésüket a jobb módú szülők finanszírozták. A klubélethez körhelyiségre is szükség volt, e célra a Kálvária utcai Büki-vendéglő különtermét bérelték. A futballcsapat 1910-11-ben ifjúsági egyesületté alakult Nádorvárosi Torna Klub (NTK) név alatt. Ebben az időben demográfiai robbanás kezdődött Győr labdarúgásában. 1911-ben a Téglagyárban dolgozó fiatalok sportegyesületet hoztak létre, így Nádorvárosban egy újabb futballcsapat bontogatta a szárnyait. Itt volt az ideje, hogy a Betka-réti futballcsapat formálisan is klubbá alakuljon. 1912-től III. Kerületi Sportklubként szerepelt a futballcsapat. A tagok heti 10 fillér tagdíj-fizetést vállaltak, színüknek - a visszaemlékezések szerint -  a kék-sárgát választották. A már említett alapító tagokhoz újabbak csatlakoztak: Ferzsa János, Falb Miklós, Bognár István, Lóthringer Mihány, Fódi József, Kiss Gyula, Völcsei László, Pál Gábor, Komjáti Gyula, Ujvári Gyula, Fekete Ferenc, Cseh István, Scharek, Beleznai, Mittermann, Mackó.


Az első kép a labdarúgócsapatról 1912-ből, amikor még III. kerületi SC volt a klub neve. Hátsó sor balról: Szabó J., Kovács, Pál Gy., Ferzsa, Scharek. Középen: Boros, Ujvári K., Gans K. Elöl: Tuller, Bauer, Sirovitz.

Az egyesületté alakult III. Kerületi SC leggyakoribb ellenfele a Nádorvárosi TK és a Téglagyári SE voltak. A jobb anyagiakkal rendelkező NTK-hoz néhány futballista átszivárgott a betkásoktól, de a meccseken a III. kerület SC a jobb, a sportbeli fölénye miatt e csapat a népszerűbb. A III. Kerület SC sikeresen szerepelt a többi győri ifjúsági csapattal szemben is, pártoló tábora egyre nőtt. 1912-ben megalakult a sportklub elnöksége az alábbi összetételben: Elnök: Pázmándi Károly, titkár: Schlitter Pál, jegyző: Kemény Jenő, intéző: Kówalter Gyula, pénztáros: Komjáthy István, ellenőrök: Ujvári Gyula, Kemény Ferenc. A fejlődés jele, hogy bérelt körhelyiségre is szert tett a klub, a Kálvária utcai Böröndi-féle vendéglőben élént klubélet folyt. Felvetődött az alapszabály elkészítésének gondolata, mert a klub csak az alapszabály birtokában kérhette felvételét a Magyar Labdarúgó Szövetség tagjai sorába. Az alapszabályt az egyesület titkára, lelkes irányítója, Schlitter Pál dolgozta ki, s terjesztette az 1912. évi közgyűlés elé. (A közgyűlés időpontjára írásos forrásanyag nem áll rendelkezésre, a kortársak visszaemlékezés szerint áprilisban vagy júniusban rendezték). Az egyesület hivatalos megalakítását ettől az időponttól számítjuk. az 1912-es évben voltak kezdeményezések alapszabállyal rendelkező, a városban jelentős szerepet vállaló sportklub kialakítására. Ez a folyamat 1914. március 14-án fejeződött be, amikor a miniszteri tanácsos jóváhagyta a Dunántúli Atlétikai Club alapszabályát.

A DAC elnevezés időpontjára - írásos anyag hiányában - a kortársak visszaemlékezései az 1913-as esztendőt teszik. Ami bizonyos, az 1912.évi közgyűlésen kialakult az egyesület új tisztikara, Szabó Lajos akkori egyesületi intéző visszaemlékezése alapján a következő összetételben: Elnök: Somogyi Ernő, alelnök: Kiss Antal, főtitkár: Páskuy Alajos, titkár: Kemény Jenő, vagyonkezelő: Schlitter Pál, intéző: Szabó Lajos, szertáros: Erbele János, pénztáros: Komjáthy István, ellenőrök: Pál Gábor és Cseh István, háznagy: Kemény Ferenc, jegyző: Szabó Imre, könyvtárosok: Szimler Ferenc és Wenhardt Imre.

Ahogy a felsorolásból kitűnik, jelentősen megváltozott az egyesület tisztikara az előző évitől. Ez gyors fejlődésről tanuskodik, a klub nagy reményekkel indulhatott. Az 1912-es közgyűlés résztvevőinke jelentős részét ismerjük, a kortársak visszaemlékezése szerint jelen volt: Domján József, Kiss Antal, Hergovits Sándor, Szabó József, Raffai József, Szimler Ferenc, Ujvári István, Haits Pál, Vőcsey László, Ujhelyi János, Mojzer Gyula, Gottlieb Béla, Kövecses Pál, Bors Sándor, Somogyi Ferenc, Szente Gyula, Torma Mihány, Kulcsár Mihály, Szabó Lajos, Gans Antal, a három Wenhardt testvér, Termann Ferenc, Kiss Gyula, Pollák András, Fekete Imre, Falb Miklós, Schuszter Mihály, Ujvári Lajos, Laki Lajos, Varga László, Cseh Mihály, Hamm Fülöp, Simon János, Mittermann Kálmán, Erbele János, Vennesz Jenő, Pesser Károly, Torma László, Hörrmann Nándor, Tullner Mátyás, a három Bőhm testvér, a három Alapi testvér, Farkas István, Tóbiás József, Ferzsa János, Raffay Árpád, Falb László, Ujvári Károly, Ujvári Gyula, Szabó Imre, Varga Ferenc, Mojzer János, Istók István, Simon Mihály, Osztovics Hermann, Somogyi Lajos, Földesi Gyula, Takács Miklós, Juhász István, Csík Jenő, Beleznai Sándor, a három Sirovetz testvér, a két Pölcz testvér.
 
Booking.com

Ingyenes honlapkészítő

Ez a weboldal a www.oldalunk.hu honlapkészítővel készült.