Dunántúli Atlétikai Club

Hivatalos honlap

headerphoto
RIPORTOK
 
Az itt olvasható riportsorozatban interjúkat teszünk közzé, melyeket a DAC jelenlegi játékosaival illetve egykori legendáival és edzőivel készítettünk. Célunk, hogy betekintést adjuk arról, milyen jelenleg és milyen volt azelőtt a DAC-közösség tagjának lenni. Amint egy új riport elkészül, azonnal meg fog jelenni ebben a menüpontban, ezért érdemes mindig visszatérni ide.
 

Interjú  Kugyela Krisztiánnal
2017-07-25 21:30 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt 
 
Mai interjúalanyom Kugyela Krisztián, aki a DAC labdarúgócsapatának egyik új igazolása, de egyben a DAC U9-es csapatának edzője is.
 
  • Ha jól tudom, Csongrádban születtél, az Alföldön. Megosztanád az olvasókkal, hogyan kerültél a Dunántúlra?
  • Természetesen. Csongrád megyében nőttem fel. Nővérem Győrben ment férjhez, és azóta is a városban él. Miután ide költözött, rengeteget jártam Győrben. Megtetszett a város is: Mindig jól éreztem magam itt. Idővel komolyan el kezdtem gondolkodni, hogy ide kéne nekem is költöznöm. Közben a foci terén is adódott egy lehetőség: a sok Csongrádban és Tömörkényben eltöltött év után a Bácsa FC lehetőséget adott arra, hogy Győr-Moson-Sopron megyében futbalozhassak. Én örömmel elfogadtam a felkérést. Ekkor még nem tudtam, hogy ez a történet rövid lesz. Rögtön az első bácsai mérkőzésen súlyos sérülést szenvedtem, és úgy nézett ki, hogy a nagypályás labdarúgó pályafutásom ezzel véget is ért. Próbáltam hamar visszatérni, de nagyon sokáig tartott a sérülésből való felépülésem.
  • De ekkor sem távolodtál el a labdarúgástól, sőt...
  • Nem. Amikor végre felépültem elkezdtem kispályán focizni, majd 2014-től elkezdődött a nagy szerelem: a DAC utánpótlás edzője lettem. Közben a 2015-2016-os idényben még egyszer-egyszer játszottam nagypályán a Tömörkényben, nyílvánvalóan akkor, amikor hazalátogattam az Alföldre, hogy találkozzak a régi barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal. Már ekkor is nagyrészt minden idekötött, hiszen időközben szüleim is átköltöztek Győrbe.
  • Mi fogott meg ennyire a kék-fehér klubban? Mi az, amiért ennyire fontos számodra DAC?
  • Ami azonnal szembeötlő volt számomra, hogy ez egy igazi családias hangulatú klub, egy igazi közösség. Hihetetlen az a kitartás, összefogás, áldozatkészség és önzetlen munka, amit a klub vezetősége illetve az itt dolgozó szakemberek tesznek az itt sportoló gyermekekért. Sőt meg kell említeni a klubban focizó gyermekek szüleit is, akik sokmindenben segítik a gyermekek fejlődését és így a klubunk utánpótlását is. Nekem az edzősködés, a gyermekek labdarúgásra oktatása mindig a szívem csücske volt, életemnek egy nagyon fontos része. Amikor Győrben munkahelyet kerestem, minden lehetőségnél közöltem a munkaadóval, hogy én DAC-nál vagyok utánpótlás edző és csak akkor szeretnék a cégnél dolgozni, ha olyan megállapodásra tudunk jutni, hogy a két dolog meg tud egymás mellett férni. Azt hiszem, abban hogy a munkaadómmal sikerült tökéletes megoldást találnunk, nagy szerepe volt annak, hogy ő is megértette ezt a szenvedélyt, amit érzek a klub és az edzőség iránt.
  • Ha már az utánpótlás jött szóba, akkor beszéljünk egy kicsit a gyerekekről. Te jelenleng az 2008-as születésű csapat edzője vagy. Hogyan látod az DAC utánpótlásának helyzetét, a gyermekek képességeit?
  • Négy éve edzem a DAC-ban a 2008-as születésű gyermekeket, úgyhogy talán elmondhatom magamról, hogy van némi rálátásom klubunk utánpótlására. Úgy látom, hogy sok tehetséges gyermek focizik a klubnál. Ami a saját csapatomat illeti, voltak és jelenleg is vannak kiemelkedő tehetségek: az elmúlt négy év során eddig 2 játékost már leigazolt a Gyirmót egyet gyermeket pedig az ETO vitt el. A jelenlegi csapatban is látok 2-3 olyan kiemelkedő tehetséget, akikről azt gondolom, hogyha a jó úton maradnak, akkor minden esélyük megvan, hogy egyszer akár az NB I-ben is focizhassanak. Úgy érzem, hogy az U9-es csapatban játszó gyermekek is szeretnek engem és azt a munkát, amit végzek velük: amikor elmondtam nekik, hogy újból játszani fogok nagypályán és a DAC első csapatának játékosa leszek, akkor az első kérdésük az volt, hogy „Ugye az Krisztián bácsi marad a mi csapatunk edzője?”. Ez nagyon jól esett nekem, és egyfajta elismerése a munkámnak.
  • Visszatérésed a nagypályás focihoz mondhatni jól kezdődött. A hétvégén a Héger Ádám Emléktornán egyből játéklehetőséget kaptál Kóbor mestertől és meg is háláltad: két gólpasszt adtál valamit két gól is lőttél és nem mellesleg a torna felfedezettje címet is megkaptad. Mondhatni repülőrajttal indultál...
  • Igen, jól sikerült az első nagypályás meccsem a DAC-ban, élveztem nagyona  játékot, bár azonnal elő is jöttek a kihagyásból adódó hiányosságaim is, amiken még van mit dolgozni. Ahhoz, hogy top formában legyek, még kell egy kis idő. Edzőnk úgy látszik, egyből arra is ráérzett, hogy hol van a legjobb helyen a pályán.
  • Ha már Kóbor mester szóba jött, milyen edzőnek ismerted meg őt?
  • Mivel már néhány éve a klubnál vagyok edzőként, ezért nem most találkoztunk először. Ami a munkáját illeti, személyében egy fiatalos, dinamukus edzőt ismertem meg, hatalmas elszántsággal. Hozzám hasonlóan ő is a kitartó munka eredményében hisz. Az ő munkája azonban talán még nehezebb, mert a felnőtt csapatnál szinte minden játékos a foci mellett dolgozik is, és nehéz az állandóságot úgy biztosítani, ha sokaknak gyakran próblémát jelent a munka miatt az edzések látogatása.
  • Mik az első benyomásaid a csapattársakról?
  • Jó közösség. Néhány játékost már egykori ellenfélként ismertem, szóval nem egy teljesen ismeretlen társaságba csöppentem bele. Egy pozitív csalódás volt ez a kis közösség is, úgy érzem egyből befogadtak, legalábbis mindenki segítőkész volt velem és a pályán is bevontak a játékba és nagyban segítették abban, hogy az első meccsem ilyen eredményes lehetett.
  • Véleményed szerint mire lehet képes ez a csapat a megye II-ben?
  • Szerintem minden esély megvan rá, hogy az idény végén megint szintet léphessünk. Habár a tornán tizenegyesekkel végül elbuktuk a döntőt, de a játékunk bizalomra adott okott. Én hiszem, hogy sok van ebben a csapatban.
  • Beszéltünk a jelenről? Hogy képzeled el a jövődet, akár játékosként, akár edzőként?
  • A DAC annyira a szívemhez nőtt, hogy nem szeretnék már sem máshol játszani sem pedig edzősködni. Az elmúlt nehéz időszakban voltak megkeresések más klubok részéről is, de énnekem meg sem fordult a fejemben, hogy váltsak. Nekem ez a klub már életem részévé vált. Amennyiben testileg bírom még, akkor úgy érzem, hogy egy 10 évig még tudnék focizni. Ami az edzőséget illeti, nagyon boldog lennék, ha az elkövetkező 15-20 évben is a DAC utánpótlás-edzője lehetnék.
  • Én csak kívánni tudom, hogy mindkét célod teljesüljön, és igazából nagyon jó dolog látni azt a határtalan szeretetet, amit a klubunk iránt érzel. Én szeretnék neked a további játékos és edző-karrieredhez is sok sikert kívánni, és nagyon remélem azt, hogy ezt a DAC-szeretetet nagyon sok gyermek és fiatal számára át tudod még adni a jövőben. Köszönöm neked ezt az interjút.
  • Én pedig köszönöm a jó kívánságokat és a lehetőséget.
--------

Interjú  Kalmár Lászlóval
2017-07-10 23:15 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt 

Rendhagyó riportot készítettünk, méghozzá egy egykori DAC-legendával, Kalmár Lászlóval, aki a 70-es években volt a MÁV-DAC csapatkapitánya.
  • Először is köszönjük, hogy rendelkezésünkre állt, és létre jöhetett ez az interjú. Igazán nagy megtiszteltetés...
  • Örömökre szolgál, hogy kicsit visszaemlékezhetünk, együtt...
  • Akkor kezdjük is a visszaemlékezést: Mikor volt pontosan a DAC csapatkapitánya?
  • A 70-es évek második felében voltam a klub játékosa, összesen öt évig. Az utolsó két évben ért az a megtiszteltetés, hogy ennek a csodálatos csapatnak a kapitánya lehettem.
  • Hogyan került az egyesülethez?
  • Én ETO nevelés voltam, évekig ennél a klubnál játszottam. Nagyon szerettem volna tartósan az NB I-ben játszani, de aztán az élet más lehetőségeket adott számomra. Az ETO-tól elkerültem az NB III-as Elektromoshoz. Ott elég jól ment a foci, idővel több csapat nagyon intenzíven érdeklődött irántam... köztük volt a DAC is. Természetesen ez volt a legcsábítóbb ajánlat számomra. Győri születésűként egy nagy múltú NB I/B-s klubnál játszani: nos ez nagyon jó lehetőségnek tűnt.
  • Mit jelentett a hetvenes években a DAC játékosának lenni?
  • Nagyon nagy megtiszteltetés volt akkoriban, ha a DAC érdeklődött, vagy konkrét ajánlatot tett egy játékosnak. A klub akkor élte a fénykorát, csodálatos évek voltak ezek.
  • Tudja, hogy került képbe a kék-fehér klubnál?
  • Igen, legalábbis sejtem a valós okokat. Kovács Bandi a DAC egykori legendás játékosa ezekben az években kezdett „kiöregedni” a csapatból. A klubvezetés az ő fiatal „utódját” kereste és találta meg a személyemben.
  • Milyen közösségbe csöppent, amikor a MÁV-DAC-hoz igazolt?
  • Az első pillanattól éreztem, hogy valami egészen különleges közösségnek lettem a tagja azzal, hogy ide igazoltam.
  • Miben nyílvánult ez meg? Össze lehet hasonlítani például az ETO-ban tapasztaltakkal?
  • Nem. A DAC sokkal inkább egy nagy családra hasonlított akkoriban, legalábbis a légkör nagyon családias volt. Valószínűleg ebben az is szerepet játszott, hogy eleve az itt játszó labdarúgók nagy részének erős kötődése a klubhoz, sokaknak ez volt a nevelő klubjuk is. Bár sokszor ugrattuk egymás, ugyanakkor hihetetlenül összetartó közösséget alkottunk.
  • Említene néhány nevet abból a csapatból, melynek ön is tagja volt?
  • Természetesen. Bár az egész csapatot felsorolhatnám, de most olyan neveket mondanék, melyeket a mai napig talán az egész országban ismernek: Pálos, Gyömörei, Hannich, vagy válogatott kapusunk Tóth László. Hihetetlenül tehetséges játékosok voltak mindannyian, akárcsak a csapat többi tagja.
  • Mielőtt tovább emlékeznénk erről a csodálatos csapatról, meg kell említeni az akkori csodálatos közönséget is és a régi DAC-pályát is, mely a mostani megyei korház területének egy részén volt. Én 1980-ban születtem, vagyis abban az éven, amikor átadták az új DAC-stadiont az akkori Kun Béla lakótelep szélén, tehát nekem nem volt lehetőségem a régi pálya légkörét megismerni. Tudna egy kicsit erről a pályáról és közegről mesélni?
  • Mind a régi pályáról, mind pedig az akkori közösségről csak szuperlatinuszokban lehet beszéni. Tudni kell azt is, hogy ezekbe az években míg az ETO csak szenvedett, nem igazán jöttek az eremények éveken keresztül, addig a MÁV-DAC akkoriban szárnyalt a másodosztályban. Nádorvárosban kialakult egy olyan egységes és szenvedélyes szurkolótábor, mely párját ritkította: mindenki DAC-meccsre járt. Miközben egy ETO-meccsen átlagosan 3-4 ezer néző volt, addig a MÁV-DAC minden egyes meccsén 6-7 ezres nézőszámokról adott hírt a sajtó, sőt egyes rangadókon akár 10 ezer néző is kilátogatott. Nem túlzok, egy-egy ilyen hazai mérkőzésen a fiatalok még a fákról is lógtak, hogy lássák a mérkőzéseket. Egy pénzérmét sem lehetett leejteni, annyian voltak. És hogy a csapat teljesítményét az ország más részén is elismerték, arra a legjobb példa egy debreceni meccs volt, melynek során a Nagyerdei Stadionban 13 ezer néző volt kiváncsi az NB I/B-s DVSC - MÁV-DAC meccsre. Az egész egyszerűen leírhatatlan. Aki nem élte át, az sajnálhatja. Még most is megdobogtatja a szívem, ha ezekre a meccsekre visszaemlékezek.
  • Visszatérve kicsit az akkori csapathoz... Nemcsak nagyszerű csapattársai voltak, de egy nagyszerű edzővel is összehozta az élet...
  • Bundzsák Dezső egy fogalom a mai napig: nem tudom máshogy jellemzni, minthogy legendás edző. Hihetetlenül dörzsölt ember volt. Mi is megértük a pénzünket, és próbáltuk feszegetni a határokat, de az ő eszén nem lehetett túl járni. Szakmailag nagyon felkészült volt, ami pedig az emberi oldat illeti: gondoskodó és mindenre odafigyelő edző volt. Sőt, sokkal több volt számunkra, mint egy edző.
  • A klubnál eltöltött öt évből mi volt az Ön számára a legemlékezetesebb?
  • A kupamérkőzések, egyértelműen. Olyan csodás meccseket játszottunk, melyek örökre beírták magukat a klub történelemkönyvébe, sőt talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a legszebb oldalakra kerültek. Akkoriban a DAC a Diósgyőr, az ETO és Videoton számára is egyenrangú ellenfél volt, sőt. Ezek az évek mind az én labdarúgó-karrierem mind pedig az egyesület fénykorát jelentették.
  • Öt csodálatos év után végül eligazolt a klubtól. Mi volt ennek az oka?
  • Igen, 28 évesen eligazoltam. A lábaim már nem bírták úgy az NB I/B-s tempót. Volt jónéhány sérülésem is. Nagy fájdalom volt számomra, de be kellett látnom, hogy már nem tudom ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint azelőtt.
  • Az Ön távozása után aztán a klubnál is elkezdődött egyfajta leépülés...
  • Igen, közeledett a rendszerváltás. A klubnál már érezhető volt, hogy bajok lesznek és a pénz is egyre kevesebb volt. Sajnos az negatív előjeleket egy nagyon meredek lejtmenet követte.
  • Miután eligazolt a klubtól, követte azért, hogy mi történik a csapattal?
  • Természetesen, sőt a mai napig követem. Ez az egyesület a szívemben egy fontos helyet foglal el. Mély fájdalommal éltem meg mindazt, ami a klubbal az elmúlt 20-25 évben történt. A másik ami nagyon hiányzik, az a 70-es évek nádorvárosi szurkolói közege volt, melyet soha sehol máshol nem tapasztaltam.
  • Sajnos, egyelőre a közelmúlt sem sokkal szebb, mint az Ön által említett elmúlt 20-25 éve története...
  • Sajnos nem. Ez a klub sokkal többet érdemelne minden szempontból. Ugyanakkor ez a mostani nagyon nehéz helyzet hatalmas emberi teljesítményeket hozott magával. Mindaz, amit most a klub berkein belül a szakemberek és a vezetőség végez, az csodálatra méltó. A klubelnök, Farkasházy László az abszolút kilátástalan helyzetből alapított napok alatt egy új gazdasági társaságot, hogy a klubnál focizó gyerekek ne kerüljenek az utcára, valamint azért, hogy a több mint 100 éves klub is továbbírhassa a történelmét. Ami Arnold Csaba klubigazgatót illeti, nos ő maga a DAC... több mint harminc éve szolgálja minden tudásával az egyesületet. Kóbor mester pedig a semmiből csinált pillanatok alatt egy olyan csapatot, mely az első szezonjában feljutást tudott elérni. Ezek mind-mind olyan emberi teljesítmények, melyekről csak határtalan tisztelettel és megbecsüléssel lehet beszélni.
  • Igen, az általuk az utóbbi időkben elvégzett munkára méltán mondhatjuk, hogy „DAC”-oltak a lehetetlennel is. Most már kívülállóként, hogy látja a klub jövőjét?
  • Én azt gondolom, hogy ennek a hihetetlen munkának meglesz a gyümölcse. Számomra az is felfoghatatlan, hogy miközben Győr az ország leggazdagabb városa, hogyan történhet meg az, hogy klub az utóbbi időszakban a város részéről semilyen támogatást nem kapott. Egy 105 éves klubról beszélünk hatalmas múlttal, komoly utánpótlás-képzéssel. Én hiszek benne, hogy előbb-utóbb valaki, vagy valamilyen partner felfigyel mindarra a hihetetlen munkára, ami ennél az egyesületnél folyik, és felkarolja ezt az egyedülálló közösséget. És remélhetőleg a városvezetés is rájön majd, hogy a DAC a város történetének egy szelete, melyet nem lehet elfelejteni.
  • A klub nevében is köszönöm Önnek ezt a hihetetlenül őszinte és érzelmektől sem mentes interjút. Remélem, hogy mindaz, amit a jövőről írt, nemsokára valóság lesz.
  • Én is remélem.
--------

Interjú  Kóbor Péterrel
2017-07-04 20:00 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt 

Végre elkészült az interjúnk Kóbor Péterrel, a DAC-Utánpótlás FC vezetőedzőjével, akinek vezérletével 2017 nyarán sikerült feljutnia a csapatnak a megyei II. osztályba.
  • Kóbor mester régóta szolgálja a DAC-ot. Mióta is pontosan?
  • 2008 óta edzősködök a klubnál, szóvas ez már a tizedik év lesz a kék-fehéreknél.
  • Az újrakezdés után átvette a csapatot, és rögtön sikerült osztályt lépni. Gondolta volna ezt a szezon elején?
  • A szezon elején semmiféle képpen sem. Aztán, ahogy telt az idő és jöttek az eredmények, a szezon közepe táján már én is és a csapat is kezdte elhinni, hogy sikerülhet a feljutás.
  • Pedig nagyon mélyről indult a klub és így a csapat is. A semmiből kellett egyáltalán csapatot csinálni...
  • Azért talán nem a semmiből. A csapat gerincét a korábbi DAC-os ificsapat adta, így én is ismertem már őket és ők is egymást. Ez azért fontos tényező a csapatszellem kialakításában.
  • Utólag visszatekintve hogyan értékelné az elmúlt szezont?
  • Hát most visszatekinve, azért több volt ebben a szezonban. A szezon végén is voltak nagyon szép eredmények, de több pontot is el lehetett volna érnünk a 22 forduló alatt. Ennél még szebb eredmények is születhettek volna, ha a csapattagok nagy része még többet tudott volna edzésre járni. Nyílván ezen a szinten a játékosok mindegyike munka mellett focizik, így nem könnyű összeegyeztetni a munkával az edzéseket. Mindenesetre az egyes meccseken nyújtott játékok azért visszaadták a felkészülés milyenségét is.
  • Tudna említeni játékosokat, akiknek a teljesítménye kiemelkedő volt, esetleg példa értékű?
  • Persze. Ha neveket kell mondani, akkor megemlíteném Tóth Danit és Pintér Dávidot. Pongrácz Dani pedig nagyon szorgalmasan küzdötte végig a szezont és szinte egyáltalán nem hiányzott az edzésekről sem. Ha még egy nevet kéne mondanom, akkor az Szikrai Tomié lenne... Ő úgy érzem, hogy elváráson felül teljesített ebben az évben.
  • Eddig a közelmúltról beszéltünk. Ami a jelent illeti, most van az igazolások időszaka. Nyílván a megyei II. osztály egy minőségbeli lépés lesz. Melyik csapatrészre férne rá az erősítés?
  • Ami nagyon fontos lenne, hogy a védelmünket meg tudjuk erősíteni. A többi csapatrészen van elég stabil játékos. Most igazoltunk csatárt is Csuti Tamás személyében, így a támadósor biztosított. Viszont a védelem milyensége a következő szezonban meghatározó lesz.
  • A 2016/2017-os idény csapata ezek szerint nagyjából egyben marad?
  • A játékosok eddigi kommunikációjából és ígéreteiből ítélve igen.
  • Mit tart még fontosnak a most következő idényt illetően?
  • Összeszedni egy jól funkcionáló ifi csapatot, mert ez a középtávú jövőt is befolyásolja. A mostani csapat egyik összetartó ereje is az, hogy a játékosok nagy részének van DAC kötődése vagy múltja. Ha saját nevelésű játékosokat tudunk majd beépíteni a jövő csapatába, akkor az mindenképpen egy pozitív tényező.
  • Lát tehetségeket a mostani utánpótlás-játékosok között?
  • Igen, vannak ügyes, igéretes játékosok. Szerintem ők már 2-3 éven belül beépíthetőek lesznek a felnőtt csapatba.
  • Ami a csapatot illeti? Milyen közösségként jellemezné a mostani csapatot?
  • Jó hangulató, összetartó közösségként.
  • Vannak vezéregyéniségek?
  • Kifejezetten vezéregyéniségnek senkit nem neveznék meg. Nyílván egy csapatban minden játékosnak megvan a saját szerepe.
  • Több játékostól hallottam, hogy azért például Jäkl Antal amikor játszik, nagy hatással van a csapat játékosaira? Miben nyílvánul ez meg?
  • Amit én a kispadról látok csapat szinten, az a következő: amikor Tóni játszik, akkor a csapat fegyelmezettebben, koncentráltabban tud játszani. Bizonyára a rutinos játékos egyfajta biztonságot nyújt az csapat többi játékosának.
  • Az egyes csapattagok közti korkülönbség jelent bármi problémat a csapaton belül?
  • Egyáltalán nem, amúgy sem látok olyan áthidalhatatlanul nagy korkülönbségeket. A játékosok zöme 20-30 év között van, nagyjából egy korosztály.
  • Még egy utolsó kérdés, ami természetesen a jövőre vonatkozik... Milyen célokkal indul neki a következő szezonnak? Mi a célok a megye II-ben?
  • Ha realistán gondolkodunk, akkor csakis a tisztes helytállás és a bennmaradás az, amit célként kell kitűzni. Persze a csapat és én is mindent megteszünk, hogy a lehető legszebb eredményeket érjük el a 2017/2018-as szezonban.
--------

Interjú  Tóth Dániellel
2017-06-07 20:00 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt 

A mai interjúnk alanya Tóth Dániel, a DAC 30 éves rutinos középpályása. Dani (ahogy csapattársai is hívják) Győrben ál, házas ember, egy kisfiú édesapja, és néhány héten belül megszületik kislánya is. A privát életben egy nyomdaipari cégnél dolgozik csomagolástechnológus-mérnökként. A csapat egyik legrutinosabb tagja, két klubban is játszott az NB III-ban.
  • Mikor és hol kezdtél el ismerkedni a labdarúgással?
  • 1994-ben, 8 évesen kezdtem el a focival foglalkozni a Győri ETO FC-nél. Mondhatjuk, hogy ez a klub a nevelőegyesületem.
  • Az ETO után két évig a Bajcs SE-nél játszottál, majd ezutána a Budafoki LC-nél folytattad. Milyen körülmények között kerültél a fővárosi klubhoz?
  • 2006-ban kezdtem el tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Főiskolán (mai nevén: Óbudai Egyetem). Kézenfekvő volt, hogy ha továbbra is focizni szeretnék a tanulmányaim mellett, akkor a fővárosban kell magamnak klubot találni. A klubkeresés eredményeként a Budafokon találtam játéklehetőséget. Bár nem volt egyszerű az edzésekre járás, mert a klub a főváros másik felén székelt, de boldog voltam, hogy kipróbálhattam magam az NB III-ban.
  • A Budafok után lehúztál több évet egy másik fővárosi csapatnál is, mely ugyancsak szerepelt az NB III-ban is...
  • Igen, a Budafok LC után az ESMTK-hoz kerültem, ahol további két évet töltöttem el.
  • Mikor tértél vissza a Győrbe?
  • 2012 februárjában tértem vissza szülővárosomba és azóta a DAC játékosa vagyok.
  • Mondhatni, hogy azóta alapembere vagy a DAC-nak...
  • Igen, talány minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy alapembernek számítottam a megye I-es csapatokban és most is, a megye III-ban.
  • El tudnád mondani, milyen a DAC labdarúgójának lenni, milyen ez a közösség?
  • Ez egy nagyon jó közösség. A DAC-család mindig is nagyon közel állt a szívemhez. Igazi egyéniségekkel találkoztam az itt eltöltött évek során. Szepessy mesterrel például hihetetlenül jó volt együtt dolgozni. Már a megszólalásai is élményszámba mentek. Hihetetlenül tudott ösztönözni, és tudatosítani bennünk, hogy milyen nagy múltú csapatnál is játszunk.
  • Ha már az edzőkről beszélünk, milyen edzőnek tartod Kóbor Pétert?
  • Nagyon jó edzőnek tartom, minden tiszteletem az övé. Tavaly nyáron az Aranyparton kezdtük vele az edzéseket a homokban. Hihetetlen munkát végzett el az elmúlt egy évben, oroszlán-szerepe van abban, hogy az idény végén a második helyen végeztünk. Nyílván a csapat is kellett hozzá, de nagyon fontos szerepet játszott Kóbor mester egyénisége, akaratereje és győzni akarása.
  • Látva a szezon eleji körülményeket, gonoltad volna akkor, hogy ilyen eredménnyel zárjátok a 2016-2017-es idényt?
  • Én mindig pozitívan állok a dolgokhoz és mindig a legjobban bízok, úgyhogy hittem abban, hogy szép eredményekre lehetünk képesek.
  • Hogy jellemeznéd a csapatot?
  • Nagyon jó közösség. Sikerült egy olyan játékosállományt összeállítani, melyben jól el lett találva a játékosok koraránya. Én ugye már inkább az idősebb játékosok közé tartozok, de nagyon sokszor tapasztaltam már, hogy sok olyan helyzet van, melyben a fiatalabbak is nagyon sokat tudnak segíteni a csapat eredményességében, sőt tőlük is sokat lehet tanulni.
  • Megemlítenél kulcsjátékosokat a csapatból?
  • Nyílván mindenki értékes a csapat számára. Tóni bá (Jäkl Antal) a maga tapasztalatával óriási hatással van a csapatra. Kancsó Józsi, Józsa Balázs, Pintér Dávid és Kiss Balázs is nagyon fontos szerepet tölt be a csapaton belül, de hogy a fiatalabbak közül is vannak remek teljesítmények: Feczkó Áron, Szauder Bence és Bankó Balázs is szép teljesítményt nyújtott az idény során.
  • Ami téged illet, hosszú távon is a DAC-nál tervezed a jövőt?
  • Hogy a jövő pontosan mit hoz, nem lehet tudni. Szeretek itt lenni. Ha az egészségem a jövőben is engedi, egy 8-10 évet még fizikailag érzek magamban ezen a szinten. Mivel jelenleg ez egy amatőr klub és minden játékos a szabadidejéből szán időt a labdarúgásra, ezért a privát élet valamilyen szinten elsőbbséget élvez. Nyílván szeretnék sokáig még a DAC-ban futballozni, de ez sokmindentől függ: egészségtől, munkától és mivel családom is van, ezért rájuk is szeretnék minél több energiát szánni.
  • Ez érthető. Többször beszélgetve veled egy komoly gondolkodású tetteiért mindig felelősséget vállaló embernek ismerhettünk meg. Valószínűleg jól tudnád képviselni a későbbiekben a DAC-ot is. Gondoltál már rá, hogy a játékos-karriered befejeztével majd a labdarúgással foglalkozz?
  • Mivel nagyon szeretem a labdarúgást, ezért természetesen többször eljátszottam ezzel a gondolattal. Nagy megtiszteltetés lenne a DAC berkein belül is szakmai munkát vállalni akár majd edzői, akár már munkakörben. De pont azért, mert bármit, amit csinálok szívvel és felelősségtudattal csinálok, egyelőre nem tudom elképzelni, hogy hivatásszerűen a focival foglalkozzak. Legalábbis nem a jelenlegi magyar futballközegben. Remélem, hogy ezzel a nyilatkozatommal nem fogok megbántani senkit.
  • Szerintem minden olvasó érti és megérti, hogy mire gondolsz...
  • Remélem.
  • Reményeink szerint a csapat a megye II-ben folytatja ősztől. Véleményed szerint mire lehet képes ez a csapat ebben az osztályban?
  • Szerintem megfelelő felkészüléssel és kemény munkával már a következő évben is stabil középcsapat lehetünk a megye kettőben. Aztán később kitűzhetünk esetleg még komolyabb célokat is.
  • Reméljük, hogy így is lesz. Köszönöm a válaszaidat.
  • Szívesen, én köszönöm a lehetőséget.
--------

Interjú  Labidi Marouane-nal
2017-05-31 19:00 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt 

Ezen a héten a DAC 34 éves tunéziai származású kapusával, Labidi Marouane-nal beszélgettem. Ő a csapat mindig jókedvű és barátságos tagja. Szimpatikus személyiségének köszönhetően a csapat egyik kedvence. Marouane kétgyermekes apuka, a privát életben Mosonmagyaróváron gyógyászati menedzserként, nemzetközi szinten pedig sportmenedzserként dolgozik, kihasználva angol, francia, német és arab nyelvtudását.
  • Mikor kezdtél a labarúgással foglalkozni?
  • 1990 óta focizom. Tunéziában kezdtem játszani a szülővárosomban Tunisban a Club Sportif chiminos csapatánál.
  • Mindig kapus poszton játszottál?
  • Igen, számomra ez az ideális poszt.
  • Látsz különbséget a tunéziai és magyar labdarúgás között?
  • Igen, van különbség. Míg a tunéziai labdarúgásban inkább az erő dominál, addig a magyar foci valamivel technikásabb
  • Hogyan kerültél Magyarországra?
  • Feleségem egy magyar lány, aki tanulóként jött Tunéziába. Ott ismertem meg őt és szerelem lett belőle és ott is házasodtunk össze. Aztán eltelt néhány év és átköltöztünk Magyarországra. Már egy jó ideje tunéziai-magyar kettős állampolgár vagyok.
  • Miután Magyarországra jöttél, hol folytattad a labdarúgó-karriered?
  • Székesfehérváron kezdtem, majd utána jó néhány helyen játszottam Fejér megyében. Aztán átköltöztünk Győrbe, ahol jelenleg is élek. A DAC előtt megfordultam Csornán, Abdán valamint az MTE-nél is Mosonmagyaróváron. A határ közelsége miatt Ausztriában is szerencsét próbáltam, az SC Wienerbergnél játszottam.
  • Aztán jött a nagy szerelem, a DAC... Mielőtt ide igazoltál volna, voltak információid a DAC-ról?
  • Természetesen. Már korábban is szerettem volna a DAC-hoz jönni. Az Integrál-DAC időszakban, amikor a klub még az NB II-ben játszott, sokat tettem azért, hogy ide kerülhessek. Pechemre, mire sikerült volna megállapodnom a klubbal, tönkrement. Persze nem vesztettem el a reményt, hogy valamikor még játszhatok itt. Számomra optimális választásnak tűnt mindig. A kisfiam is Győrben focizik, és számomra sokat jelent az, hogy a DAC egy igazán nagy múltú klub.
  • 2014 szeptemberében az álomból végül valóság lett: a Wienerberg SC-től a DAC-hoz igazoltál. Milyen közösségbe csöppentél?
  • Nagyon boldog voltam. A közösség nagyon jó volt és attól még boldogabb voltam, hogy együtt focizhattam Korsós Györggyel is, aki ekkor a klub labdarúgója volt. Nagyon jó volt az a két év, amit akkor a klubnál eltöltöttem. Jó volt a közösség, összetartó csapatban futballozhattam.
  • 2016 nyarának elején aztán történt valami...
  • Igen, a klub szezonzáró vacsoráján az akkori tulajdonos, Héger úr olyan bejelentést tett, amely DAC egy korszakának végét jelentette. Amit akkor ott éreztem, nehéz leírni: megszakadt a szívem. Kész helyzet elé állítottak minket, és gyakorlatilag közölték velünk, hogy vége mindennek. Mivel minden arra utalt, hogy tényleg nem lesz folytatás, fél évre eligazoltam Lipótra. Aztán 2017-ben a téli szünetben újra megkeresett a már újjá alakult klub vezetése és én jöttem azonnal.
  • Ugyanabba a közösségbe jöttél vissza, mint ahonnan fél éve elmentél?
  • Mondhatni igen. A tulajdonos változott, az edző változott, de a játékosok egy jó részét már ismertem, illetve a klubban tevékenykedő szakemberek sem voltak ismeretlenek.
  • Most milyen a közösség a csapaton belül?
  • Nagyon jó, itt tényleg mindenki egymásért, a csapatért játszik. Igazi egyéniségek vannak közöttünk. Tóth Dani és Jäkl Tóni mindig jó példát mutatnak és Kancsó Józsi képességei példaértékűek. Ami az edzőt illeti: Kóbor mester nagyon jó edző, kemény de ugyanakkor vicces, sikerült neki mind egyes játékossal jó kapcsolatot kialakítani.
  • Szerinted mire lehet képes a jövőben ez a csapat?
  • Némi erősítéssel a megye I-ig biztosan el tudunk jutni. El kell jutnunk, mert a DAC hírnevéhez nem méltó, hogy a megye III-ban kell játszania. Nem itt van a helye, és ezt az idei eredményeink is mutatják. Én abban is reménykedem, hogy előbb-utóbb a csapat találni fog olyan támogatókat is, akik hozzásegíthetik az egyesületet komolyabb célok eléréséhez is. Remélhetően idővel a város is meg fogja érteni, hogy egy ilyen nagy múltú csapat nem tűnhet el sohasem a város sportéletéből.
  • Amit téged illet, hosszabb távra tervezel a DAC-nál?
  • Igen, nem szeretnék eligazolni máshova. Ebben a városban élek és a klubnál megtaláltam mindent, ami a futballal kapcsolatban nekem fontos. A közösség nagyon jó, a csapatszellem kiváló. Nagyon-nagyon remélem, hogy ez a társaság sokáig együtt marad.
  • Úgy legyen! Köszönöm az interjút.
  • Szívesen.
--------

Interjú  Kancsó Józseffel
2017-05-24 18:30 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt 

Első interjúnkat a DAC 23 éves támadójával, Kancsó Józseffel készítettük, aki a 2016/2017-es bajnokságban eddig 20 gólt rúgott és így a bajnokság góllövő listáján az ugyancsak DAC-os Józsa Balázs után a második helyen áll, melyre méltán lehet büszke.
  • Először is gratulálni szeretnénk az idei teljesítményedhez. Volt már ilyen szezonod, amikor ennyi gólt rúgtál egy bajnokságban?
  • Még Lipóton. Bár korábban nem is ezen a poszton játszottam. Kóbor mester vette észre, hogy baloldali csatárként sokkal hatákonyabban tudok játszani. Végső soron ennek köszönhető, hogy lehetőségem nyílott a gyakori góllövésre. Középpályásként például biztos nem jutottam volna el 20 gólig egy bajnokságban.
  • Ha már Kóbor mesterről beszéltél, megkérdezném, hogy milyen edzőnek tartod őt? Hogy értékelnéd az ő eddig elvégzett munkáját?
  • Kóbor mester nagyon jó edző. Kemény de ugyanakkor vicces is. Nagyon jó szeme van ahhoz, hogy a rendelkezésére álló emberanyagból a lehető legtöbbet hozza ki. A bajnokság elején azonnal felmérte a csapat képességét, és szinte az egész bajnokságban a 3-4-3-as felállásban támadó taktikával küldte pályára a csapatot. Az eredmények őt igazolják, hiszen már bőven 100 rúgott gól felett járunk.
  • Hogyan jellemeznéd néhány szóval az idei csapatot?
  • Fiatalos, lendületes, a játékunkra pedig a gyorsaság a jellemző.
  • Milyen a hangulat az öltőzőben?
  • Nagyon jó, igazán jó közösség alakult ki a játékosok között. Szeretek itt játszani, szeretem ezt a közösséget. Ez az összetartás segít abban is, hogy a pályán is igazi csapatként működjünk.
  • A csapat legfiatalabb tagja Pongrácz Dániel a maga 17 évével, míg Jäkl Antal idén 46 éves. A csapaton belül egy-egy játékos között akár egész nagy korkülönbség is felfedezhető. Jelent ez bármilyen problémát a játékosok között az edzéseken?
  • Nem hiszem. Mivel csapatként egy célért küzdünk, ezért nem szabad, hogy bárki is azért legyen másként kezelve, mert ő idősebb vagy fiatalabb a többinél. Értékeljük egymás képességeit és tiszteljük azért, amiben jó.
  • Meg tudnál nevezni vezéregyéniségeket a csapatból?
  • Jäkl Antal mindenképpen vezéregyéniségnek számít a csapaton belül. Amikor ő a pályán van a maga tapasztalatával és személyiségével mindig biztonságot ad a csapat számára. Ha még egy nevet meg kéne említenni, ő Tóth Dani lenne.
  • Már több mint egy éve DAC-játékos vagy. Itt tervezed a jövőt is?
  • Igen, szeretnék hosszú ideig a DAC-nál játszani. Jó a közösség és egy nagy múltú klub játékosa lehetek. Mivel győri születésű vagyok, ezért az is nagyon fontos számomra, hogy egy győri klubnál játszhatok.
  • Véleményed szerint hová juthat el ez a csapat a következő években?
  • Ha ez a gárda ebben a formában egyben marad, akkor a megyei másodosztályban biztosan megállja majd a helyét, de én nagyon szeretném, ha nemsokára már a megye I.-ben játszhatnánk majd. Azt már nagy eredménynek tartanám.
  • Szerintem minden DAC-drukker örömmel hallja az ilyen ambíciókat. Sok sikert kívánok neked az elkövetkező szezonhoz, és kivánom neked és a DAC-nak is, hogy a megyei első osztály nemsokára majd valóssággá is váljon.
  • Köszönjük.
--------
Booking.com

Ingyenes honlapkészítő

Ez a weboldal a www.oldalunk.hu honlapkészítővel készült.