Dunántúli Atlétikai Club

Hivatalos honlap

headerphoto

KLUBTÖRTÉNET


DAC: Fodor bácsi kocsmájától a százéves születésnapig

Győr nádorvárosi részén, a Betka-réten futballozgató fiúk 1908-ban vettek először bőrlabdát összeadott fillérjeikből.

A labda még 4-es nagyságú volt, de az öröm így is leírhatatlan volt a srácok között, akik többségükben iparostanoncok, szakiskolások, polgári iskolások voltak.
 
Az idő múlásával a futballozó fiúk igényei is nőttek. Külsőségekben is szerettek volna hasonlítani a város akkori futballcsapataihoz, az ETO-hoz, a Belvárosi TC-hez, a Győri Vasutas SC-hez, a Győri FTC-hez, a Jóbarátok SE-hez. Közadakozásból dresszekhez, cipőkhöz jutottak, futballkapuk kerültek a Betka gyepére. Az 1908 és 1911 közötti időszakban teremtődtek meg a feltételek, hogy egyesületté válhasson az összekovácsolódott közösség. A feljegyzések szerint „Fodor bácsi, a Rét utcai korcsmáros különszobáját körhelyiség céljaira díjtalanul engedi át".
A 8000 lakosú Nádorvárosban a Betka-réti – saját elnevezés szerint – „III. Kerület" mellett volt másik két csapat is, a Nádorvárosi TK és a Téglagyári SE, de a sportbeli fölény a leendő DAC-é.


Az első ismert fotó a futballcsapatról, körülbelül 1913-ból.
 
A klubnak, hogy felvételét kérhesse az MLSZ-be, alapszabállyal kellett rendelkeznie. Az 1912 júniusában rendezett közgyűlés elfogadta az alapszabályt, az egyesület hivatalos megalakítását ettől az időponttól számítjuk. Ez a folyamat 1914. március 14-én fejeződött be, amikor a miniszteri tanácsos jóváhagyta a Dunántúli Atlétikai Club alapszabályát. A közgyűlés jóváhagyta a trikó kék-sárga, a nadrág fehér színét.
A futballcsapat „kinőtte" a Betkát, a Kórház-réti pálya a gyakorlóhely. 1913-tól a klub a várostól megkapta az új pályahelyet a Ruschek-erdő mellett elterülő réten (a Marcal és a Rába összefolyásához közel), mely 1921-ig állt rendelkezésre, utána az Erzsébet ligeti „biciklipálya" belső tere lett a játéktér. 1914-ben a labdarúgás mellett már sakk- és kerékpárszakosztály is működött a DAC-nál, ez a három szakosztály volt a legeredményesebb a klub 100 éves történetében.

Sokszor volt nehéz helyzetben a klub, de mindig túlélte a válságos időszakokat. Győr-Nádorváros reprezentáns sportegyesülete – ami nevében volt DAC, TEDAC, GYVSE-DAC, Győri Lokomotív, MÁVDAC – a MÁV támogatásának szűkülésével 1989-ben vissza kívánt menni nevében a kiindulási helyhez, a Betka-réthez, ettől Betka-MÁVDAC, majd Integrál-DAC, napjainkban pedig DAC 1912.

Forrás: Kisalföld Online, Szabady János nyomán


Az egyesület rövid, összefoglaló története

A századforduló tájékán már Magyarországon is sorra alakultak a futballcsapatok. A játék egyre népszerűbb lett és már szervezett keretek közt folyt a bajnokság. Győrben is több, fiatalokat tömörítő egylet érdeklődött a labdarúgás iránt.

Csapatunk története 1912-ig nyúlik vissza, amikor is a Betka réti futballcsapatok formálisan is klubbá szerveződtek, III. Kerületi Sportklub néven. A tagok heti 10 fillér tagdíjat vállaltak, színüknek- a visszaemlékezések szerint - a kék sárgát választották. Leggyakoribb ellenfél a Nádorvárosi TK és a Téglagyári SE voltak. A sikeresen szereplő csapatnak egyre nőtt a pártoló tábora, és már bérelt körhelyiségben, a Kálvária utcai Böröndi féle vendéglőben folyt az igen élénk klubélet. Itt vetődött fel az alapszabály elkészítésének gondolata, mert a klub csak az alapszabály birtokában kérhette felvételét a Magyar Labdarúgó Szövetsége tagjai sorába. Az alapszabályt az egyesület titkára, lelkes irányítója, Schlitter Pál dolgozta ki és terjesztette a közgyűlés elé. Az egyesület hivatalos megalakulását ettől az időponttól számítjuk. 1913-ban a vetélytárs NTK fúziót ajánlott, (belátva a kilátástalan küzdelmet) névváltoztatás feltételével. Ekkor kapta a DAC nevet. Nagyságát kívánta demonstrálni azzal, hogy felvette a Dunántúli Atlétikai Club nevet. A kortársak ezt úgy is magyarázták, hogy dacolt a szegénységgel, az egyesületek közötti éles versenyben a dac segítette át őket a nehézségeken.A klub 1914. január 14-én nyújtotta be alapszabályát elfogadásra, melyben a Dunántúli AC szerepel, színüknek a kék-fehéret jelölték meg. Az alapszabályban a jelvény leirata: "Pajzs alak, kék-fehér szín, DAC betűk".

1914. március 14-től a klub széleskörű sporttevékenységet fejthetett ki, betölthette hivatását a városban, s reprezentálhatta Győr III. kerületét, Nádorvárost. 1914 még egy emlékezetes eseményt tartogatott, május 1-én játszották az első ETO-DAC mérkőzést, amivel megindult a versengés a két nagy győri egyesület között. A mérkőzést nagy meglepetésre a DAC 1:0 arányban megnyerte. 1915-ben az egyesület elnöke a frontról sebesülten hazatérő Erdély Ernő lett, aki büszke volt arra, hogy iparos családból származott és már gyerekkorában megismerte a kemény munkát. Iskoláit Győrben végezte és tehetségéből adódóan sokoldalú emberré vált. A Győri Városi Tűzoltóság főparancsnoki tiszte mellett látta el óriási lelkesedéssel, és mások által elismerten a DAC elnöki posztját, egészen a húszas évek közepéig.Az első világháború alatt 1916-ban lett az Erzsébet-ligeti pálya a DAC otthona, és megépült a 240 főt befogadó lelátó. 1917-ben játszotta első nemzetközi mérkőzését a csapat. Ellenfélként a bécsi HAKOAH jött Győrbe, a 0:0-s döntetlen sikernek számított akkor a DAC-nak.A háború után átrajzolták a térképeket így a Nyugat-magyarországi Labdarúgó Kerület központja Pozsony helyett Győr lett. A bajnokság aztán alosztályokban folyt tovább, ahol nem kis meglepetésre az 1920-21-es évad alosztály bajnoka lett a csapat.Ismét egy jelentős dátum 1923. A Erzsébet-ligeti társbérlő Hungária SE fúziót ajánlott fel, majd a Vasutas SE is beolvadt a kék-fehérekhez, így augusztus 21-től DAC-Hungária-Vasutas az egyesület neve.

Szürkébb de munkás esztendők következtek. A DAC a város meghatározó egyesülete az ETO mellett. A két rivális egyesület 1926-1936 között 22-szer küzdött a bajnoki pontokért. A győzelmi arány 12-7 az ETO javára, három döntetlen mellett. 1936 - újabb fúzió, újabb névváltozás. A Textilessel történt egyesülés után a csapat már TEDAC néven szerepel, és kilencedik helyet szerzi meg a bajnokságban. 1937: 25-éves a DAC. A jubileum alkalmából a nagyhírű Hungária (MTK) látogat Győrbe. Gála jellegű mérkőzésen, amely bevételi rekordot hozott, olyan ismert játékosok léptek pályára, mint Bíró, Sebes, Turay, Dudás, Sas, Cseh, Titkos. A csapat továbbra is a Nyugati alosztály bajnokságában szerepelt, váltakozó sikerrel. 1939-re az egyesület révbe ért, támogatottsága minden addigit felülmúlt, a taggyűlésen 95 tisztségviselőt választottak meg. Nem csak azért, hogy 1940-1944 közötti időben mindez semmivé váljon. A légitámadások során találat érte a Kálvária utcai klubhelyiségnek otthont adó Marschall vendéglőt. Eltűntek a győzelmi serlegek, érmek, fényképek, a nagyszerű sportmúltat idéző emlékek. Mindent elölről kellett kezdeni.

1945. november 18-án alapszabály módosító és tisztújító közgyűlésen az egyesület elnöke bejelentette a csapat új, hivatalos nevét, MÁV Dunántúli Atlétikai Club. Két hónappal később a Győr polgármesterét arról értesítették, hogy a DAC csekély ingóságát jogutódként a MÁV-DAC átvette, és alapszabályát jóváhagyásra előterjesztette.Az edző az a Fekete Imre lett, aki játékosként,1914-től, (rövid Wienerneustadt-i kitérő kivételével) 1933-ig játékosként szolgálta a csapatot.A bajnoki rendszert többször is átszervezték, így az 1951. évi megyei bajnokságot a Győri Vasutas néven szereplő együttes nyerte. Már ebben az időben is remek játékosok alkották a DAC csapatát, mint Raffay, Fehérvári, Sághegyi vagy a későbbi elnök Békés Ferenc. Hosszú és sikeres időszak következett. Az egész országban ismert klubbá, és a vasút egyik reprezentáns egyesületévé vált a klub. Bár az ötvenes években még kétszer változik a klub neve. Először GyVSE-DAC, majd a kornak megfelelően, szovjet mintára Győri-Lokomotív SE. Az újjászervezett bajnokságban a csapat az NB-2-ben szerepelt 1955-ig. Ezután minden évben a feljutás volt a cél, ami az 1959/60-as bajnokság megnyerésével sikerült is.
 

A Győri MÁV-DAC 1959/60-ban megyei bajnokságot nyert csapata

A hatvanas évek eleje valóságos diadalmenet. Az újonc nem kis meglepetést okozva 1961/62-ben a felsőbb osztályban is bajnok lett, így két év alatt két osztályt ugrott előre, majd az újbóli átszervezést követően 1963-ban immár NB1/B-s tagsággal dicsekedhetett. Érdekességként egy összeállítás a hatvanas évekből: Botló - Kovács E, Ajtony,Dold, - Ott, Németh, - Sulyok, Nagy J,Nagy Gy, Tóth K, Kuti. 1966-ban kiesik a csapat. Nádorváros azonban 1969-ben ismét bajnokcsapatot ünnepelhetett. Ebben az időszakban ismét remek játékosok alkották a csapatot, mint például, Tóth L, Máté, Lénárt, Gyömörei, Pálos, vagy Glaser. Olyan edzők, egyéniségek dirigálták a csapatot mint Fehérvári Alfréd vagy Kovács "Murok" Imre. Sok nézőt vonzott a DAC minden mérkőzése, de még az is előfordult hogy 10.000 néző előtt zajlott egy-egy mérkőzés.A hetvenes évek stabil, az NB1/B meghatározó csapatává tették a MÁV-DAC-ot. Fantasztikus időszak volt. A DAC név fogalom lett a magyar fociban, többször is az NB/1 kapujában állt az együttes, de valahogy az egyszer sem sikerült. Pedig nagyszerű játékosok alkották a kék-fehérek alakulatát. 1974-ben a Dorog ellen két olyan játékos mutatkozott be, mint Csollány Imre aki aztán rövid kitérőt kivéve még több mint húsz évig szolgálta az egyesületet, és Hannich Péter, aki a DAC neveltjei közül ez idáig a legtöbbre vitte a zöld gyepen. Egy csapat összeállítást ebből az időszakból is érdemes végig böngészni: Krass, ( Tóth L.) - Kiss, Kovács E, Kalmár, (Lénárt,) Kovács R, - Németh, (Hannich), Gyömörei,Molnár Z, (Csizmazia)- Csollány, Pálos, Buti, (Varga).

A kispadtól nyolc év után búcsúzó Kovács Imrét a Vasas egykori válogatott játékosa, Bundzsák Dezső követte, de a feljutás álma vele sem valósult meg. Mondák keringtek arról is, hogy bizonyos vezetői köröknek nem volt érdeke, hogy az ETO mellett az NB I-ben még egy győri csapat is legyen. Az biztos hogy abban az időben bármi megtörténhetett. 1979-ben szomorú esemény történt az egyesület életében, több mint hatvan éves múlt után a megyei korház bővítése miatt elhagyta jól megszokott otthonát, és az akkor Kun Béla lakótelepnek nevezett Marcalvárosba költözött. A sok nagy csatát megélt pálya búcsúja 1979. március 25-én volt. A krónika ezt jegyezte fel: MÁV-DAC - Dorog 0:0. Az otthon nélküli csapat az új pálya avatásáig 21 bajnoki mérkőzésén szerepelt Győr különböző pályáin.Az új stadion hivatalos avatója 1980. július 30-án volt. Ünnepi hangulatban ki más lehetett volna az ellenfél, mint az ETO. Egyben búcsú is volt az elmúlt évek kiválóságaitól. Ekkor köszöntötték, Kovács Endrét, Tóth Lászlót, Németh Istvánt, Gyömörei Sándort, és Pálos Józsefet. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években igazi kupacsapatként emlegették a MÁV-DAC-ot. Olyan csapatok ellen küzdöttünk, mint a Verebes József által dirigált Videoton, amelynek összeállítása nem sokkal különbözött a pár év múlva a UEFA kupa-döntőt játszott csapattól. A nagy csatában Wunder és Csóka góljára csak Csongrádi tudott válaszolni, így megszületett a szezon meglepetése. Ezt az összeállítást is érdemes felidézni: Farkasdi - Fehér, Baumann,Molnár Z, Kovács R, - Csóka, (Domanyik), Horváth D., Wunder, (Cs. Kovács) - Csollány, Tamási, Dobos. A ZTE következett. Fordulatos gólgazdag fanatasztikus mérkőzésen a DAC 4:3-ra nyert. Újabb NB I-es ellenfél a Bp. Honvéd ellen, 7000 néző előtt került sor. Bár a csapat itt is mindent elkövetett a sikerért, a válogatottak sorát felvonultató Honvéd 5 gólos győzelmet aratott. Ehhez az évekhez kötődik még egy rekord: MÁV-DAC - Péti MTE 12:0. Ekkor tűnt úgy utoljára, hogy talán még a nagy álom, a feljutás is megvalósulhat. De aztán szerényebb eredmények jöttek, nyolcadik, tizenharmadik helyezés. 1984-ben Kovács Lajos lett a vezetőedző, és vele ismét jobb idők következtek, megint remek, ütőképes csapata volt a DAC-nak. Az 1985/86 évi bajnokság Bakony csoportjában bajnok a MÁV-DAC. Nádorváros tizenhét év után ünnepelhetett újra bajnokcsapatot.

Megint egy nagy kupamenetelés. A Soproni SE kiütése után következett a vasi zöld-fehérek a Haladás elleni ütközet. MÁV-DAC- Haladás 2:1. Az ETO-t búcsúztató Siófok ellen hősies csatában, a hosszabbítás perceiben tíz emberrel küzdve ismét 2:1. Következhetett 1986. február 15-én a SZEOL-DÉLÉP SE ellen már a legjobb négy közé jutásért játszott MNK mérkőzés. A hótól letakarított salakos edzőpályát 5000 ember állta körül az újabb bravúr reményében, de sajnos 2:1 arányban vesztettünk. Emelt fővel ugyan, de búcsúznunk kellett a kupaálmoktól. A következő évben a főtáblán a Ferencvárossal hozta össze a sorsolás a győrieket. Óriási volt az érdeklődés, ismét 6000-en látogattak ki a stadionba. De a Ferencvárosiak most nem adtak esélyt. MÁV-DAC - FTC 0:3. Ez volt egyébként az első hivatalos mérkőzés a DAC és az FTC között, és ekkor láthattuk a Magyar Televízióban a csapatot, a Híradó összefoglalót sugárzott a mérkőzésről.

Csodálatos időszak volt. Akkor senki nem gondolta micsoda szűk esztendők következnek. Jöttek a 90-es évek. Ahol is a csapat egyre lejjebb süllyedt, és hosszú idő után a megyei első osztályban találta magát. Ennek több oka is volt. A MÁV a csapatot cserbenhagyva már csak a nevében szerepelt. A gazdasági nehézségekkel nem tudott megbirkózni a klub. A stadion állaga arányosan romlott a csapat szereplésével. A támogatók mellett még a legnagyobb szurkolók közül is többen elfordultak a csapattól. A huszadik század végére még az a rémkép is felsejlett hogy a DAC majdnem kilencven év után eltűnhet a labdarúgás színpadáról. Aztán 2001-től új időszámítás kezdődött a klub életében.

Az Integrál-H Rt. lett a csapat tulajdonosa és főtámogatója. Ettől kezdve minden megváltozott. A pálya és környéke rendezett külsőt mutatott és új fejlesztések kezdődtek el, a csapat új neve pedig INTEGRÁL-DAC-ra változott. Az eredmények is jöttek, és minden évben egy osztállyal feljebb lépve, és egyre nagyobb reményekre jogosítva, újra az NB II-ben szerepelt a klub.

Forrás: www.dac1912.hu
Booking.com

Ingyenes honlapkészítő

Ez a weboldal a www.oldalunk.hu honlapkészítővel készült.